0491A mai épület helyén a török alóli felszabadulás után röviddel két, egymással párhuzamos, a bástyára néző, hosszúkás laktanyaépületet emeltek. A 18-19. század fordulóján épült a mai udvar északkeleti sarkában álló csehboltozatos istállóépület. A két régi egyemeletes laktanyát keleti végüknél 1819-ben ugyancsak egyemeletes szárnnyal kötötték össze. 1847-ben azután az elavult, szegényes épületegyüttes helyén - részben a régi részek felhasználásával - felépítették a ma is álló, a Bástya- (ma Tóth Árpád) sétány nyugati oldala mentén húzódó, illetve a Kapisztrán térre néző, egymásra merőlegesen elhelyezkedő, kétemeletes klasszicista épületszárnyakat. A Nándor laktanyának helyet adó épületegyüttes az 1880-as években újabb, a Bástya sétány északi oldala mentén álló szárnnyal bővült. 1926-1929 között a nyugatra néző, 15 ablakos szárnyat a Hadimúzeum céljára alakították át. Ekkor kapta a homlokzat a középrizalit két emeletet összefogó architektúráját, a bejárat toszkán oszlopos portikuszát, a legénységi hálótermekből pedig kiállító helyiségek lettek. Kapisztrán téri homlokzata 23 ablakos, 7 ablakos középrizalittal.

Az épület az első világháború után új rendeltetést kapott. A benne működő Hadtörténeti Intézet és Múzeum országos hatáskörű, tudományos és közművelődési feladatokat végző közgyűjtemény, amely a magyar és a magyar vonatkozású hadtörténelmi tárgyak és dokumentumok gyűjtésével, őrzésével, kutatatásával, illetve bemutatásával foglalkozik. A Hadimúzeum és a Hadtörténelmi Levéltár 1918-ban alakult meg. Az intézmény először az Üllői úti Mária Terézia laktanyában kapott helyet, majd 1929-ben a Nándor-laktanya Vérmezőre néző szárnyába költözött; itt 1937. május 29-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára. Levéltári és múzeumi gyűjteményei azóta is folyamatosan gyarapodnak adományok, hazai és külföldi vásárlások révén.

A második világháború idején az épület és a gyűjtemény egyaránt óriási károkat szenvedett. A részleges helyreállítás után első kiállítása 1949-ben nyílt meg, de a nagyrészt az eredeti állapotot visszaállító újjáépítés még mintegy két évtizedig eltartott.

0492

MR96171

0481A zártsorú, körülépített udvaros, kétemeletes klasszicista épületet feltehetően Kimnach Lajos építőmester építette saját magának 1835-ben, az addig üres, erődítési területen lévő telken. Az épületet az örökösök 1855-ben eladták a Kincstárnak. 1876-ban Ámon József tervei alapján átalakították és kibővítették az államigazgatás és a hadsereg nyomtatványait, illetve értékcikkeket előállító Magyar Királyi Állami Nyomda számára, amely 117 évig, 1993-ig működött itt. Ekkor épült az épület hátsó, északi szárnya, amelyet 1890-ben a nyomda számára vasszerkezetű csarnokká alakítottak át. Az 1930-as években az eredeti klasszicista udvart jórészt beépítették géptermekkel. Az épület második világháborús sérüléseit 1949-ben állították helyre.

Az épületegyüttest a nyomda kiköltözése után a Budavári Önkormányzat vásárolta meg városháza céljából. Az átalakítás, illetve helyreállítás az Országos Műemléki Hivatal előírásai szerint történt. Az ipari célú toldalékokat visszabontották, az udvart üvegtetővel fedték be. A földszinti részeken helyreállították az eredeti festéseket, s az épületet szobrokkal, képekkel díszítették.

Az épület 11 tengelyes főhomlokzatát és 24 tengelyes oldalhomlokzatát konzolos főpárkány zárja le. A földszint felett övpárkány, az emeleteken könyöklőpárkányok futnak végig. Kapuja a főhomlokzat földszinti vonalazott falsíkjának közepén nyílik. Kapualjában a pestisjárvány borzalmait ábrázoló féldombormű, az okmányiroda helyiségében a Szentháromság-emlékmű építésének jelenete látható, míg a bejáratot egy relief díszíti. A nagy aulában négy neoklasszicista szobor látható: a bejárattól jobbra helyezkednek el Bauer Mihály alkotásai: a "Közbiztonság" és az "Igazságszolgáltatás", balra állnak Uhrl Ferenc szobrai: a "Szeretet" és a "Becsületesség". Az aula két oldalfalán egy-egy nagyméretű képet helyeztek el: Iványi Grünwald Béla (1867-1940) Budavár alapítójának állít emléket a "IV. Béla hazatér" című alkotásával, Vágó Pál (1853-1928) az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc előtt tiszteleg "Budavár bevétele 1849. május 21." című képével. A házasságkötő teremben Benczúr Gyula három angyalt ábrázoló mozaikképe, a földszinti képviselőtestületi tanácsteremben két nagy Benczúr-olajfestmény látható: az 1915-ben készült "Mátyás fogadja a pápa követeit" és az 1919-ben készült "A diadalmas Mátyás (Mátyás bevonulása Budára)".

0461A Várnegyed északnyugati végének nagyméretű nyílt térsége, amelybe az Úri, Országház és Nándor utcák torkolnak. A terület északnyugati sarkában 1922-ben állították fel a térnek ma nevet adó Kapisztrán Szent János szobrát, akit a római katolikus tábori püspökség védőszentül választott. Korábban a Nándor tér elnevezést használták, amely a német Ferdinands Platzból származott, és a ma Hadtörténeti Intézetként használt Ferdinánd kaszárnyától eredt.

A középkorban részben itt, a Mária Magdolna plébániatemplom (egykori Helyőrségi templom) körül terült el a város legrégibb piactere, amelyet Szombatpiacnak neveztek a szombati napon tartott heti piacok nyomán. A piac területe azonban tovább terjedt a mai Bécsikapu tér felé eső háztömbre és még magára a Bécsikapu térre is. A későközépkorban ezen a helyen alakult ki a magyar polgárok városrészének központja.

A török hódoltságnak véget vető 1686-os ostrom egyik fő támadási iránya a tér északi oldala mögötti várfalat érintette (emléktáblák). A "Kayserliche Preche" - a császári rés, ahogy a visszafoglalás után a területet nevezték - puszta térséggé vált: a teret övező háztömbök teljesen romba dőltek, és a plébániatemplom is súlyos károkat szenvedett. Az újjáépítés csak a 18. század közepén indult meg, a ma itt álló épületek többsége azonban a 19. században készült. A teret északról az I. kerületi Városháza (a hajdani Állami Nyomda épületében) és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, nyugatról ugyancsak a Hadtörténeti Múzeum és polgárházak, délről az egykori Helyőrségi templom helyén kialakított rompark, illetve a középkori Magdolna-torony, keletről pedig további polgárházak övezik.

0462

0463

0464

0465

0471A Kapisztrán tér legrégibb épülete a késő gótikus stílusban épült Magdolna-torony, mára az egyetlen középkori torony Budán, amely viszonylagos épségben és eredetiségében vészelte át az évszázadok során az ostromok okozta sorozatos rombolásokat, az azokat követő bontásokat és újjáépítéseket. Eredeti formájában a város középkori magyar közössége építette fel a 15. század végén a Mária Magdolna-plébániatemplom három hajós épületének nyugati homlokzatán.

Az egyházközséget a 13. század közepén, közvetlenül a város alapítását követő időben alapították, amely ekkor még a Boldogasszony-plébánia (Mátyás-templom) kápolnájának számított. Az első templom a régészeti ásatások tanúsága szerint kicsiny, egyenes szentélyzáródású, egyhajós épület volt. A 14-15. század fordulóján a magyar polgárság számbeli és anyagi növekedésével párhuzamosan elnyerte egyházközsége számára az önálló plébánia rangját, és elkezdte templomának nagyszabású újjáépítését. A munkálatok a 15. század végére zárultak le, ekkorra épült fel teljesen a hat boltszakaszból álló háromhajós, nyújtott szentéllyel rendelkező késő gótikus épület nyugati homlokzatának tengelyében az öt emeletes toronnyal. A hajó belső terének bazilikális elrendezése és méretei ma is jól megfigyelhetők a torony templom felőli oldalán. A török időkben itt működött a Vár egyetlen keresztény temploma, amelyet megosztva használtak katolikusok és protestánsok. A tizenötéves háború (1591-1606) idején elvették a keresztényektől az épületet és ezután, mint muzulmán imahely Fetih (Győzelem), illetve Szaát (Órás) dzsámiként volt ismert.

0472A város visszafoglalását eredményező ostromban (1686) a templom súlyos károkat szenvedett, egyedül a torony maradt használható állapotban. A romokat az újonnan betelepült keresztény lakosok a ferencesek egykori Evangélista Szent János egyházával azonosították, és a ferences rend mariánus tartománya kapta meg, majd építette újjá. A gótikus maradványok lebontása után új, barokk stílusú templomot, mellé kolostorépületet emeltek, a középkori tornyot barokk formában helyreállították. A ferences kolostor rövid életének II. József rendelete vetett végett, aki 1787-ben a rendházat és a templomot bezáratta, gazdag belső berendezését elszállíttatta. 1792-ben a használaton kívüli templomban koronázták meg I. Ferencet magyar királlyá, de ezután még évekig üresen állt az épület. Végül 1817-ben a budai helyőrség kapta meg istentiszteleti célokra, innen származik ma is használatos elnevezése, a Helyőrségi templom. A használatba vétel idejéből származik a torony jelenlegi jellegzetes süvege és a toronyaljban látható keresztelőkút. A 19. század végén a Koronázó Főtemplom (Mátyás-templom) átépítése alatt itt működött a plébánia, és az ott feleslegessé vált barokk berendezés jelentős részét is ide hozták át. 1920-tól a római katolikus tábori püspökség temploma lett, védőszentje azóta Kapisztrán Szent János.

04731945-ben, Budapest ostrománál az épület súlyosan megrongálódott. A hajó és a szentély boltozatai beszakadtak, a torony negyedik emeletét belövés lyukasztotta át. A romok alatt maradtak a templomi berendezések és oltárok, a legtöbb tárgy elpusztult. Bár az ostrom után közvetlenül megkezdődött a templom újjáépítése, a változó politikai helyzet azonban már nem tette lehetővé a teljes helyreállítást. A tábori püspökség megszüntetésével a templom fenntartó nélkül maradt, az épület sorsát pedig kedvezőtlenül befolyásolta a Magyar Királyi Honvédséghez kötődő múltja. Sajnos a műemlékvédelem szempontjait csak a gótikus torony esetében sikerült érvényre juttatni. A komoly sérüléseket szenvedett torony helyreállítása 1950-ben megkezdődött, ezzel egy időben a templom épületét szakaszonként lebontották.

A torony belsejébe az Úri utcából ma is a templom hajdani főbejáratát képező, copf stílusú előcsarnokon át léphetünk, amely I. Ferenc koronázása alkalmából készült. Az előcsarnokból gazdagon tagozott, magas, késő gótikus kapun keresztül néhány lépcső vezet a mélyebben fekvő toronyaljba, amelyet csillagboltozat fed. Innen két oldalt kisebb ajtók nyílnak a rekonstruált oldalkápolnákba, üvegfal zárja el az egykori templomteret, a mai romkertet, egy kisebb ajtón keresztül pedig az emeletekre juthatunk fel a helyreállított csigalépcsőtornyon keresztül. Az első emelet szolgált egykor a gótikus templom karzatául, ahol ma harangjátékot helyeztek el. A torony zömök alsó része háromszintes, négyzetes alaprajzú, erre épült fel a nyolcszögletes, kétszintes és minden oldalán nagyméretű ablakokkal áttört felső rész. Megmászva a lépcsőket a legfelső emeletről páratlan körpanoráma élvezhető. (A Magdolna-torony csoportok számára, előzetes bejelentkezés után látogatható. Kulcsát az I. kerületi Városháza épületében őrzik.)

0474

0475